Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik.

Nem láttál hulló csillagot??

-Én voltam az aki eltávozott.

A temetőben egy harang fájdalmában kondul a sok kisírt szem a kis sír felé fordul.

A sírban egy lány nyugodott ki hónapok óta nem mosolygott.

Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá de sajnos késő volt már.

 

 

 

A napok, hetek múlnak

A szerelmek jönnek-mennek

Felednivaló és felejthetetlen napok, hetek

De belül ott legbelül

Mindig magányos vagyok.

 

 

Én megtanultam erösnek lenni,

S a legnagyobb fájdalmat elviselni,

Csak az igaz boldogságot várom már,

De hiába, a pokol úgyis engem vár...

A szerelmemet kiért élek már megtaláltam,

A síromnál, szellemként mégis egyedül álltam,

Kezemet nem fogta senki, s féltem,

Örökké egyedül maradtam, így éltem,

Szemem könnyezett, széttépte a szívem,

Az érzés kínoz, nem hagyja nyugodni lelkem,

De már mindegy úgyis vége mindennek,

Már meghaltam, mert nem volt értelme az életemnek...

 

                                                   Csend van nélküled                                                 

  

     Csend van nélküled, távol vagy tőlem,

Elképzeltem arcoda a víz tükrében,

 

  A kéklő tengeren ragyog a hold fénye,
 
 A hold fürdik a tenger vizében.
 
 Az emlékeket újra élem,
 
 Lubickoltunk a holdfényben,
 
 Hangodat hallani vélem,
 
 A hullámzó tenger vizében.
 
 Rólad álmodtam át az egész éjszakát,
 
 Most látom a hold helyét átvette a napsugár
 
 Megcsillan a víz tükrén a felkelő nap sugara,
 
 Mint ezer csillag, táncol a hullámokon,

                                                         Az új nap hajnala.                                                                                                                                                            

 

 

 

  Pár csepp könny

 

 

Megint unalmas hét,
Nekem ebből már elég.
A magányból nincs kiút,
Ki ment meg egy haldokló lányt?
A lány szeretett egy fiút,
Neki ő volt a világ.
 Bár a fiú nem szerette őt,
 Elfeledni nem tudta ő.
 Zokogott éjszakákon át,
 Más lányt szeretett a fiú.
 Behálózta a magány,
 De segítségért nem kiált.
 Némán sír négy fal között.
 A magánnyal már békét kötött.
 Néha pár csepp könnyet ejt,
 Szerelméért kit nem felejt.

 

 



Miért fáj

Miért fáj oly nagyon, kit még nem is láttam

Elhagyott?

Szívünk együtt dobbant, egy ütemre

Szólt!

Mert a hegedűszó a lelkünkben ugyanúgy dalolt

Lelkem meghalt, mikor elhagyott.

De a dallam felcsendült ma újra....

Síeva hangosan, de lágyan dalolva.

 

 

 

 Félek

 

Elegem van ebből az egészből,

Te nem látod, amit én érzek.

Nem fogod fel épp ésszel, hogy énis ugyanúgy félek.

Félek attól, hogy holnapra hidegen marad az ágyam.

Ha nem maradsz velem, úgy érzem:

Belészakadok a mába!

 

 

 

A lány és a fiú kapcsolata

 

A lány szerette, A fiú nem.

A lány felnézett rá, A fiú nem.

A lány szerelmet vallott, A fiú megalázta.

A lány sírt végette, A fiú kinevette.

A fiú scak akkor jött rá mit tett,

Amikor a lány sírjára virágot tett!

 

 

 

Csak az látja a világot a maga valóságában, akiknek szemét tisztára mosták a könnyek.

 

 

 

Magányról beszélsz, noha te csupán egyedül vagy. Jegyezd meg, hogy magány csak társadalomban, csak emberek között lehetséges. És csakis ott lehet belepusztulni. Aki csupán egyedül van, az küzd az életéért. Foggal és körömmel küzd, hogy visszakerülhessen az emberek közé.

 

 

 

Mióta elhagytál, azóta szívem száll,
Célba nem talál, csak várva vár.
Fáj még a szó, mit egykor mondtál:
hogy szeretsz, de mégis elhagytál.

 

 

 

Örökre el kell vetnie az illúziót, aminek már egyéves korában szerte kellett volna foszlania: hogy a szülői karok oltalmában senki és semmi nem bánthatja őt. A rémálomból nincs ébredés, nem suttogja senki a sötétben, hogy ne féljen, mert a veszély képzelet játéka csupán. Meghalt az utolsó, legnagyobb védelmezője, és immár végképp egyedül van, olyan egyedül, mint még soha életében

 

 

 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

 

 

 

Átsírt éjszakák,elvesztett barátok, A világ közepén magadat egyedül találod. És csak áldod azt az órát,amikor nevetett a szád, Hiányzik az a valaki,aki társként gondolt rád. Fájnak a percek,amiket együtt töltöttetek, Szívedbe marnak az emlékek,az együtt töltött hetek. Fáj minden perc,mikor magányosan fekszel az ágyban, Rossz belegondolni,de egyedül vagy a világban

 

 

 

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen

 

 

Aztán elgondolkozott róla, hogy milyen irtóztató egyedül áll a világban, elítélve büntetlenül, eltaszítva szeretetlenül... Mennyire nem tartozik senkinek a kerek földön semmivel! Se hálával, se szeretettel, se tisztelettel, se barátsággal. Neki se adtak ebből semmit

 

 

 

"....Mire-e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik.Nem láttál hulló csillagot??-Én voltam az aki eltávozott.A temetőben egy harang fájdalmában kondul a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodott ki hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá de sajnos késő volt már...."

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.